A Mátra- és Bükkaljai lignitek a földtörténeti újidő harmadidőszakának végén, az ún. pliocén korban képződtek, kb. 5–8 millió évvel ezelőtt. A Mátra-Bükkaljai előfordulás a Pannon-beltenger kiédesedő, lefűződő öbleit kísérő szubtrópusi, mocsári növényzet elpusztulásából keletkezett, mocsári ciprus, lombos fák (pl. éger, fűz), illetve nagy tömegű sás, nád felhalmozódásából. A lignit a szénülés kezdeti fázisát képviseli, bennük a növényi alkotórészek jól felismerhetők. A telepképződés adottságai miatt a lignit minőségét viszonylag alacsony fűtőérték, magas hamu- és nedvességtartalom jellemzi. A lignittelepek között és fölött homokos, iszapos, agyagos üledékek települtek.
Visontán és Bükkábrányban a lignit kitermelése külszíni fejtéssel történik. A külfejtéses bányászat technológiája szerint először el kell távolítani a lignittelepek felett elhelyezkedő meddőrétegeket (agyag, iszap, homok stb.), majd a szén kitermelése után a meddőanyagokat vissza kell tölteni a nyitott bányatérségbe. Ahogy az egyik külfejtés kimerült, továbbhalad a bánya és a kitermelt meddőanyagot az előző terület gödrébe töltik.
A bányászandó területen a széntermelés előtt három évvel megkezdődik a terület elővíztelenítése. Ennek során a fedő és köztes víztároló rétegek vizét a mélyebb víztároló képződményekbe vezetik, ahonnan a rétegvizeket a külfejtés szélére telepített búvárszivattyús kutak a felszínre emelik. A meddőkőzetek jövesztése elsősorban marótárcsás kotrógépekkel történik.
Időszakosan merítéklétrás kotrógépek is részt vesznek a meddőtermelésben. Az egyedi technológiai folyamatok során folyamatosan szükséges egykanalas kotrógépek alkalmazása is.
A szén jövesztése merítéklétrás és egykanalas kotrógépekkel történik. A merítéklétrás és marótárcsás kotrógépek a jövesztett anyagot szállítószalagra adják fel. A fronti, a padka- és hányóoldali szállítószalagok szalagrendszereket alkotnak, melyek 1200, 1400, 1600 és 1800 mm hevederszélességű elemekből állnak. A szénszállító szalagok rendszerén belül a bányák rézsűrendszere nagy mélységének áthidalására és a meddős szalagok keresztezésére magyar fejlesztésű és gyártású rézsűhidak szolgálnak, melyek 22–25 méter szintkülönbség áthidalására képesek.
A meddőanyag elhelyezését hányórendező berendezések végzik. A kotrógépek, szállítószalagok, hányóképző gépek gépláncokká kapcsolódnak. Külön említést érdemel a szállítószalag nélkül üzemelő ún. közvetlen átrakó rendszer, amely csak kotrógépből és hányóképző gépből áll.
A visontai bányákból szállítószalagon érkezik a lignit a törősorra, majd az erőműbe. A Bükkábrányban üzemelő törőmű képes leválasztani a nagydarabos frakciót, így lehetőség van a lignit lakossági célú felhasználására. A törőmű után a tört lignit a vasúti feladást biztosító széntérre kerül, ahonnan a szén beszállítása az erőműbe 55-60 tonna kapacitású vasúti kocsikkal történik. A lignit fogadása vagonbuktatókon keresztül valósul meg. A buktatóktól szállítószalagon történik a szén feladása az erőművi széntérre, illetve közvetlenül az erőművi blokkokra.
A visontai külfejtéses bányászati tevékenység 1964. július 23-án vette kezdetét a K-I. bányamező nyitásával, melyet a Nyugati bánya, majd a K-II. bánya leművelése követett. A Déli bányában a meddőtermelés 2020 év végén, míg a széntermelés 2020. I. negyedévben befejeződött. A Keleti-II. bányamező folytatásaként a Keleti-III. bánya művelése 2015. szeptember 08-án kezdődött el. A szén a K-i III. bányából 11,8 km hosszú szalagpályán jut el az Erőműbe.
Az Erőmű Bükkábrány Bányája, Borsod Abaúj Zemplén megyében Bükkábrány, Mezőnyárád és Vatta községek között helyezkedik el, túlnyomórészt mezőgazdasági művelés alatt álló külterületek szomszédságában. A 1985. év tavaszán megnyitott bányában a meddő letakarítás, és a széntermelés ÉK irányában, az úgynevezett É-i bányában indult meg. 1991 évben kapcsolódott be a széntermelésbe Déli Bányamező is melynek művelése jelenleg is zajlik.
A bányaművelési tevékenység része az újrahasznosításra alkalmassá tétel, ennek során technikai tájrendezés, majd biológiai tájrendezést végzünk.
A Mátrai Erőmű 2006-ig két darab 100 MW-os és három darab 215 MW-os beépített teljesítményű energiatermelő blokkal rendelkezett. A blokkok kazánokból, turbógenerátor gépcsoportokból, hűtőrendszerekből és füstgáztisztító berendezésekből állnak.
A gázturbinás fejlesztéssel a IV-V blokk teljesítménye 232MW + 33MW-ra növekedett, a III. blokk turbinájának retrofit nagyjavításával pedig a teljesítménye 220MW-ra változott. Ezzel a telephely 950 MW-ra növekedett az erőmű beépített teljesítőképessége.
Az erőmű napi lignitfelhasználása 20-25 ezer tonna. A visontai bányákból kitermelt és a törőműbe 0-60 mm-re aprított szén, illetve a Bükkábrányból vasúton érkező tört szén az erőmű szénterére kerül, amely 200 ezer tonna tüzelőanyag tárolására alkalmas. A tárolótéren a ledeponált szénmennyiség változó minősége kiegyenlíthető.
A tüzelőanyagot a belső szénszállítási rendszer juttatja a kazánokhoz. Mind az öt kazán szénportüzeléses, kéthuzamú kazán, félszabadtéri kivitellel. A szénpor elégetésekor felszabaduló hőmennyiség a kazánok elgőzölögtető rendszereiben gőzt fejleszt. A 215 MW-os blokk kazánjában a csőrendszer hossza eléri a 45 kilométert.
A kazánok által szolgáltatott nagynyomású, magas hőmérsékletű gőz energiáját a turbógenerátor-gépcsoportok alakítják át villamos energiává. A gőzturbinák három-, illetve négyházas kivitelűek. A kazánból érkező gőz először a turbina nagynyomású fokozatára kerül, majd – a kazánban újrahevítve – a turbina középnyomású és kisnyomású fokozatára jut. A turbina végfokozatáról lejövő gőzt kondenzátorokba vezetik. A kondenzátorok hűtővizét Heller–Forgó-féle zárt, léghűtéses tornyokban hűtik vissza, a 3. sz. kondenzátor hűtővizét pedig mesterséges huzatú, nyitott, vízfilmhűtéses hűtőtornyokban hűtik. A IV. és V. sz. blokkok légkondenzációs hűtését nedves hűtéssel kiegészítve ún. hibrid hűtés valósult meg a gázturbinás fejlesztés során megnövelt teljesítmény ellátására.
A villamos energiát a turbinával közös tengelyen levő generátor állítja elő. A generátor álló és forgórészből áll. A turbina tengelyével együtt mozgó forgórész tekercsébe vezetett egyenáram mágneses erőteret hoz létre, amely a forgás során az állórész egymástól 120°-ban eltolt tekercseiben háromfázisú váltakozó áramot fejleszt. A villamos energia nagyfeszültségű távvezetékeken, az erőműtől 4 km-re elhelyezkedő detki transzformátorállomáson keresztül csatlakozik az országos hálózatra.
Az erőmű vízgazdálkodását a vízzel való takarékosság jellemzi, mivel nagyobb hozamú vízfolyás nincs a közelben. Ezért az erőmű technológiai vízigényének ellátása elsősorban recirkulációval van megoldva (például: gőztermelés, blokkok gőzkondenzációja stb...), amely az erőmű teljes vízfelhasználásának körülbelül 99%-át jelenti. Így az erőmű teljes víz használatához képest a frissvíz használat kevesebb, mint 1 százalék.
Az erőmű nyersvízfelhasználása a Markaz község határában létesített 8,5 millió m3 befogadóképességű tározótóból történik. A tározótó vízgyűjtő területe 50 km2. Feltöltése, illetve a vízutánpótlása a felszíni természetes vízfolyásokon túl Visonta Bánya rétegvíztelenítéséből történik meg. Az erőmű ipari vízrendszerei számára a megkívánt minőségű vizet az erőmű saját vízüzeme állítja elő.
