Másfél év, két lelőhely, több ezeréves arany ékszerek és régészeti felfedezések és számos megválaszolandó kérdés – 2024 nyárát követően idén ismét visszatértünk a Herman Ottó Múzeum hatfős régészeti kutatócsoportjához, akik jelenleg is a bükkábrányi bánya közvetlen közelében végzik feltárási munkáikat. A bányászati tevékenység megkezdése előtt elengedhetetlen a terület régészeti vizsgálata, amelyet az MVM Mátra Energia Zrt. is kiemelt fontosságúnak tart. A társaság célja, hogy a föld mélyén rejlő történelmi értékek felszínre kerüljenek, megőrizve ezzel a térség kulturális örökségét. A kutatók az elmúlt másfél év során számos korszakból – többek között időszámításunk előtt 5500-ig visszamenőleg – tártak fel értékes leleteket, amelyekből a jövőben önálló kiállítás létrehozását tervezik.

Mit is rejt magában a megbányászott, vagy még a nem megbányászott föld? Nos, ezekre a kérdésekre tovább keresik a válaszokat azok a régészek, akik MVM Mátra Energia Zrt. bükkábrányi külszínfejtésű lignitbányája szomszédságában dolgoznak és minden nap kutatják, hogy ezen a területen kik, mikor és hogyan éltek.

Mint ismert a bányászati tevékenység megkezdése előtt elengedhetetlen a terület átvizsgálása és tanulmányozása. Az MVM Mátra Energia Zrt. számára is fontos, hogy a földben lévő történelmi értékek felszínre kerüljenek. A Társaság ezért támogatja, hogy a szakemberek felkutassák azokat a relikviákat, amelyek további információkkal szolgálhatnak őseinkről, az itt élt emberek életéről, ezzel gazdagíthatva történelmünket.

A Herman Ottó Múzeum évek óta fontos szerepet játszik a bükkábrányi bánya életében, hiszen az intézmény munkatársai végzik azokat az ásatásokat, amelyekkel sikerül felkutatni a történelmünk egy-egy darabját. A Németh Attila által vezetett régészeti csoport továbbra is a Csincse-patak mellett jelenleg két lelőhelyen folytat kutatásokat.

A régészeti csoport ez idáig számos kultúrát és korszakot fedezett fel, amelyek egészen időszámításunk előttre nyúlnak vissza. A legrégebbi megtelepedési nyomokat például Kr. e. 5500-ból, vagyis a középső neolitikumból származtatják. A csoport ezen felül a rézkorból, a bronzkorból, sőt a vaskortól egészen a középkorig talált leleteket. Amelyek közül kiemelkedőek a késő rézkori badeni megtelepedés nyomai.

A jelenleg kutatott területeken több régészeti periódus is képviselteti magát, ezek közül több korszak temetői, amelyek közül a már feltárt bronzkori sírok száma eléri a 150-160-at. Ezek a középső-bronzkorhoz tartozó főként rablott sírok érdekessége, hogy több esetben tölgy-, vagy épp rönkkoporsó maradványokkal találkoztak a régészek.

A szakemberek a kutatások és az ásatások mellett igyekeznek megfejteni a korabeli itt élt emberek szokásait, életét, vagy a különböző temetkezési rítusokat, rendeket. Ezek közé tartozott a nemek közötti megkülönböztetés, hiszen míg a férfiakat fejjel nyugat felé, addig a nőket fejjel kelet felé helyezték végső nyugalomra. Az elhunytakat enyhén zsugorított formában, térdüket medencéig húzva temették el. A sírgödrök kisebb csoportokban helyezkednek el, a közvetlenül egymás mellé ásottak a keleti végeikkel többnyire egy vonalba néznek, míg a másik felük nyugati felé eltérő hosszúságú. Ez utalhat arra, hogy a sírokat valamilyen módon jelölték.

A régészek a Füzesabony és a Halomsíros kultúrához tartozó hamvasztásos temetkezés maradványokat is felfedeztek. Ezek nyomai mind a mai napig fellelhetőek, hiszen az akkori technika még nem tette lehetővé, hogy a csontok porrá égjenek.

Az elhunytak mellé rendszerint tárgyakat helyeztek el, ezek között leginkább bögrék, korsók és tálak, de jónéhány korabeli ékszer, vagy épp dísztárgyak voltak felfedezhetőek.

A régészek az ásatások során feltártak halomsírokat is, ahol egy temetkezés esetében több elhunytat is találtak. Sajnos sok esetben rablott temetkezésekbe futottak, amelyeknél már nem teljes csontvázak voltak a sírokban, hanem a kirabolt és otthagyott maradványok.

Az ásatások során számos korabeli étkezési, építészeti, vadászati, ruházati maradványokat is felleltek. Ezen felül arany ékszereket, valamint ruhatűzőkapcsokat és különbféle gyöngyöket is találtak. Az eltelt év alatt a legnagyobb felfedezések közé tartozik egy 35 centis bronz ruhatű, egy bronztőr, néhány arany fátyol dísz, valamint a képen látható 3500 éves ép bögre. Ezen felül más korszakokhoz tartozó agyagnyerőhelyet, korabeli házakat és lakomagödör maradványokat is találtak a régészek.

A vizsgált területek közül a 8-as számú lelőhely körül egy nagy körárok húzódik, amely a fellelt bronzkori temetőhöz tartozhatott. Az árok méretei változóak, szélessége nagyjából 2,5–3 méter, mélysége kelet felé 40-50 centiméter, míg nyugati ívén 1,70 méter mély. A jelenleg feltárt szakaszokon három kaput azonosítottak eddig.

A másik területen, vagyis a 14-es számú lelőhelynél mozaikszerű, kisebb felületű feltárásokokat végeznek a szakemberek, ahol 60 régészeti objektumra bukkantak és főként a kora bronzkori Makó kultúrához kapcsolódó tárgyakat, köztük kerámiákat és állatcsontokat találtak. Ennek a lelőhelynek a feldolgozását még az idén teljesen befejezik a szakemberek.

A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatócsoportja a jövőben csak egy lelőhelyen fog ásatásokat végezni több etapban, és az új terület első szakasza körülbelül 5000 négyzetméteres lesz. A területet előzetesen különböző technikákkal feltérképezik. Többek között magnetométerrel, fémkeresővel, légifelvételekkel, valamint próbaásatásokkal kijelölik, hogy pontosan mely területrészen kezdik meg a lelőhelyek felkutatását, majd feltárását. Az előzetes felmérések szerint a bronzkori temető folytatódik, további 60 darab sír található ezen a részen.

A kiásott leletek raktárbázisba, onnan egy elsődleges leletfeldolgozásra (mosás) kerülnek, majd ezt követően restaurálásra. A szakemberek remélik, hogy a bükkábrányi ásatások legkülönlegesebb darabjaiból később egy önálló kiállítás hozható létre, és addig is a már fellelt tárgyak megtekinthetőek Miskolcon, a 2024-ben megnyílt Régészeti Látványraktárban.